Labouré Katalin élete [antikvár]

Ez ​a hiteles korabeli dokumentumok alapján megírt könyv Labouré Szent Katalinnak, az Irgalmas Nővérek rendje szentjének és a Csodás Érem látnokának és elterjesztőjének – egyszerűségében is rendkívüli – életéről szól. A szentek életét mindig „izgalmassá” teszi az a kívülállók számára nehezen felfogható kontraszt, amely a megélt természetfeletti tapasztalatok „szem nem látta, fül nem hallotta” rendkívülisége és mindennapi életük szürkesége között feszül. Különösen áll ez Labouré Szent Katalinra, akinek élete – kívülről nézve – maga az egyszerűség. Az evangélium szellemét ismerő keresztény számára természetesen ez az egyszerűség egyáltalán nem véletlen; sokkal inkább „üzenet”. […] 1830-ban apja ellenkezése ellenére belép az Irgalmas Nővérek zárdájába. A fiatal novícia még ebben az évben jelenésekben részesül. Látja Szent Vince szívét; más alkalommal felismeri Jézust az eucharisztiában. Majd több ízben a Szűzanya jelenik meg előtte: a rend lelki megújulását sürgeti és parancsot ad a Csodás Érem elkészítésére, az emberiségért szüntelenül közbenjáró Szeplőtelen Szűz képmásával. Bár a végrehajtással megbízott gyóntató kétkedéssel fogadja, a novícia, majd a már beöltözött fogadalmas nővér közléseit, a Csodás Érem – a párizsi érsek támogatásával – megvalósul, sőt azonnal a vallásos buzgalom felszítását és az engesztelést célzó lelkiségi mozgalom rugójává válik. Az érem terjedését csodák, Katalin jövendöléseinek beteljesülése és rendkívüli megtérések kísérik. Ozanam elragadtatással ír a Csodás Érem „mozgalomról”, Newman is viseli az érmet; a zsidó Alphonse Ratisbonne bankár – miután a Szűzanya jelenésében részesült – katolizál és szerzetbe lép. Az események – fontos körülmény! – a Napóleon utáni Franciaország felzaklatott és meggyötört társadalmának talaján mennek végbe; 1830-ban forradalom, 1832-ben pusztító kolera, 1848-ban ismét forradalom. És jön majd az 1870-es porosz háború és a párizsi kommün, melynek során feldúlják a kolostorokat, agyonlövik az érseket és a papok tucatjait. A párizsi érsek még 1835-ben kánoni vizsgálatot kezdeményez a látomások ügyében, de Katalin – akit véd a gyónási titok – megőrzi inkognitóját. Egészen 1876-ban bekövetkezett haláláig. Gyóntatóin kívül senki sem tudta, hogy a Párizs külvárosában működő menhely mellékhelyiségeket takarító, padlót súroló, ebédet osztó és betegeket ápoló apácája, az alázatosság és az egyszerűség példaképe egyszersmind a 19. század egyik legkiemelkedőbb szentje és misztikusa, akinek hitelességét már életében csodák tanúsították. Labouré Katalint XII. Piusz pápa 1947-ben iktatta hivatalosan az Egyház szentjeinek sorába.