Köszönöm a tüzet... [antikvár]

Tímár József reneszánsz mûvész volt, életet szereteõ, vígkedélyû és keserû, hirtelen sértõdõ és gyorsan megbékülõ, iolykor cinikusan fölényes, emberi ember, gyengékkel és erényekkel; színész-óriás és színpadi csínytevések gyermeki játékosa. Látom õt most is Othellónek, látom Széchenyinek és rank doktornak, Pincérnek és Tábornoknak, Dohány utcai kocsmák gõzében Ady szavalónak, népdalt éneklõnek, haragvónak és vidámnak, sértõdöttnek és sértõnek, fölényesnek és elnézõnek, pincesterre járó garabonciásnak, ki, lehetséges álomvilággal ügynökölt olykor, mint Willy Loman, de habzsolta és felitta az életet, s akkor ment el, amikor kimondta: oly terhes élni…