Konnersreuthi Neumann Teréz [antikvár]

Ez a könyv egy német parasztleány, a konnersreuthi Neumann Teréz életén a vallásos élmények és tapasztalatok legkényesebb területével, a misztikával, pontosabban Isten e választottjának misztikájával ismerteti meg az olvasót. Neumann Teréz alakja és története sokáig parázs viták kereszttüzében állt, és nem is indokolatlanul. Élete a hit szemüvegén keresztül nézve Isten csodálatos ajándéka; a természettudományok korlátai közül kilépni képtelen szemlélet számára maga az abszurdum. 1898-ban született; 1918-ban, húszéves korában, a faluban támadt tűz oltása során hátgerince olyan súlyos sérülést szenved, aminek kövezkeztében egész teste megbénul, majd a következő évben meg is vakul. Négy évi vakság után, 1923-ban Lisieuxi Kis Szent Teréz boldoggá avatásának napján visszanyri látását, 1925-ben pedig, a szentté avatás napján csodás körülmények között bénaságából is felgyógyul. 1926-ban megjelenik testén Krisztus öt sebe - a stigmák -, amelyeket 1962-ben bekövetkezett haláláig visel. A sebek nem gyógyulnak és fertőződnek; péntekenként Jézus szenvedéseit élte át, szentáldozásai során - és sok más alkalommal is - misztikus kapcsolatba került az Üdvőzítővel. 1926-tól nem kíván enni és inni; 1927-től haláláig - 35 éven át! - semmiféle ételt és italt nem vesz magához, a mindennapos szentáldozás ostyáján kívül; a misztika története nem ismer hasonló esetet. Emberileg tulajdonképpen érthető, hogy a természettudománynak kizárólagosságot biztosító gondolkodás elutasítja a közléseket, mert ami tudományosan nem magyarázható, "az nem lehet igaz". A tények azonban ettől még tények maradnak. Hiábavaló minden spekuláció és mégoly alaposan alátámasztott okfejtés valaminek a lehetetlenségéről, ami VAN. Contra factum non valet argumentum - tartja a régi, de örök érvényű alapelv: a tényekkel szemben semmiféle érv sem lehet érvényes.