Kék egér [antikvár]

Csak egy egértársa volt elhagyott anyámnak. A kis kópé dolgozatjavítás közben jelent meg az albérleti asztalon. Anyám megkínálta egy morzsányi uzsonnával, de a társbérlő elszaladt, ám reggelre eltűnt az egérfalat. Hosszas csábítással olyannyira kezes lett, hogy amikor anyám asztalhoz ült, jelentkezett a járandóságáért. Végül ott falatozott az asztalon. Anyám, halála előtt, ellágyulva említette: - Csillogott a kis cipőgombszeme! Nekem is kék egy egér. Kéne. Bár van egy ezüst galléros, fekete; ő fut az íróasztalomon mások sorsa, élete - az életem? - morzsáiért, ám „ereiben" áram folyik. Más lenne egy érző lénnyel. Az évek során összeegerészett halandóim mindegyike lehetőségekkel élni képes, lehetőségeket teremteni tudó ember. Túlélők. Talpraállók. Adj hozzá jó adag ambíciót meg tehetséget, bármifélét. Inkább örökölnéd? Akkor sem másolhatod. Mind egyedi. Csupán a legyőzhetetlenség azonos. Hát ilyesmik sorakoznak bévül: felhős, ám szivárványos életek, meg fekete-fehér képek.