Képek [antikvár]

1988-ban ​azt hihettük, hogy Ingmar Bergman önéletrajza, a Laterna magica a páratlanul gazdag életmű záróköve lesz, miután a svéd művész 1986-ban egyszer s mindenkorra abbahagyta a rendezést. kellemesen csalódtunk: Bergman kreativitása, úgy tetszik, kiapadhatatlan. Akárcsak a Laterna magica, a Képek is memoár, de itt Bergman nem az életét, hanem az alkotásait helyezi a középpontba. A töprengő, vívódó, filmjeiben szinte mindig saját spirituális fejlődését reprodukáló, mindig önmagát, önnön viselkedésének lélektani gyökereit kereső, az ifjú filmművészetnek is új csapásain járó, az alkotói folyamatot a legapróbb részletekig, a szellemi – és, mi tagadás, zsigeri – rezdülésekig megvilágítani igyekvő Bergman visszaemlékezése ez a könyv. Röviden: betekintés egy kivételes tehetségű rendező műhelyébe. Munkanaplórészletek, megvalósult vagy elvetélt filmötletek, pompás jellemrajzok kortársakról, többek közt a pofozkodni vágyó Ingrid Bergmanról, filmtörténeti gesztusok és pillanatok, a testi-lelki gyötrelmek szublimálása, takarékossági kulisszatitkok. Költői szárnyalású vallomás a művészi alkotásról – sok-sok beszédes képpel.