Ikrek hava [antikvár]

Tábla belső oldalán ex-libris.
Részlet a könyvből: Különösen sokat gondolok Ágira, a kishúgomra mostanában. Nem láttam évek óta már. Sokáig egy kisvárosban lakott, a nagy fekete hegy tövében, most egy idegen ország messzi székhelyén él a férje mellett. Nagyon szeretjük egymást, így hát alig levelezünk. Erős ez a szeretet, nincs szükség levélbeli bizonyítékokra, évente egyszer-kétszer, ha írok, évente ötször-hatszor ír. De sokszor gondolunk egymásra, sokszor fülelünk egymás felé. ismerjük egymást, pedig alig éltünk együtt hét-nyolc évet életünk elején, nyolc éves volt s én tizenkettő, mikor elszakadtunk. izgalmas gyerekkor volt az, háború vonult, és forradalmak táncoltak körülöttünk. Egy nagy kaszárnya mellett laktunk, ahol folyton cserélődtek a katonák, s folytonharsogott a trombitaszó. S mindig mást harsogott. A nagy palota közelében laktunk, lpcsőin na nap minden szakában, esőben és napsütésben éljenzett, lebzselt, várt a nép, hajbókolt, vagy ítéletet hozott a hatalom. A történelemben ácsorogtunk, vastagbetűs újsághírek közt játszottunk a palota előtti téren.