Hej, színművész! [antikvár]

„Eleinte ​nagyon vonakodtak, de azután hosszas huzavona után, 1922. szeptember 5-én bemutatták a Vonósnégyes-t. A darab sikeréről nem kell beszélnem. – Írja Salamon Béla önéletrajzi visszaemlékezéseiben. – Száznyolcvanhatszor játszottuk egymás után, egyre fokozódó sikerrel.” Tegyük hozzá: nem múló sikerrel, hiszen a Vonósnégyes, Salamon Béla egyéni varázsának köszönhetően, örökbecsű darabja maradt a kabarénak a nagyszerű komikus haláláig, a televízió jóvoltából pedig újra és újra közkedvelt élménye most is a nézők millióinak. Kötetünk az 1939-ben megjelent Hej, színművész! életrajzi emlékezéseit tartalmazza – amelyből megtudjuk, hogyan lett a kereskedőségedből a magyar kabarévilág kiemelkedő személyisége –, továbbá mindazon anekdotáit is, amik megtörtént események ugyan, de Salamon Béla sajátos tálalásában rögzítődtek, és részben életrajzi emlékezéseihez kapcsolódnak. "Nekünk Salamont az ég küldte kedélybetegség ellen – írja Kellér Dezső 1939-ben a visszamlékezésekhez kapcsolódva. – Akérmilyenek a gazdasági és egyéb viszonyok, ő mindig derűsen és vidáman nézi az életet. Talán nemcsak a maga, de a mi kedvünkért is. Úgy tesz velünk, mint a hozzátartozó a beteggel, kerüli a szomorú témát, tapintatosan mindig másról beszél és vicceket mond. Ha egyszer, egy csúnya napon elpusztulna a világ, minden rommá dőlne és az utcákon kecskék legelnének, fogadom, hogy Salamon akkor is ezzel jönne: – Hallottátok, mit mondtam tegnap a kecskéknek?"