Hitler végrehajtói [antikvár]

Bevezetés Minden főbb hadseregben vannak olyan emberek, akik alacsony beosztásból a hadi hírnév magasságába kerülnek saját képességeiknek köszönhetően. Ezek azok az emberek, akikről életrajzokat írnak, akik köré legendákat szőnek, akik különös neveket kapnak, és akik nemcsak a saját oldalukon harcoló katonák, hanem az ellenfél elismerését is kivívják. Az Afrikában lezajlott háborúval kapcsolatban rögtön Erwin Rommal, a sivatagi róka neve jut eszükbe és jön a szájukra a veteránoknak. A második világháborúban részt vett német hadsereg története tele van hozzá hasonló katonák neveivel, akik beceneveket vagy leírásokat kaptak. Model, az egyik leghíresebb parancsnok, akit a „Führer tüzéreként" ünnepeltek, néhány rövid év leforgása alatt ezredesi rangról tábornaggyá lépett elő. A hímeve nem annyira azon alapult, hogy sikeres és agresszív parancsnok volt, hanem inkább páratlan védekezési képességén, amelyet a háború középső és kései éveiben tanúsított. „Mosolygó Albert" volt az a név, amelyet mind a hadseregben, mind a légierőnél különlegesen sikeres parancsnoknak, Kesselringnek adtak, aki a déli front főparancsnoka lett a háború utolsó heteiben. Vitathatatlan, hogy néhány tiszt nem igazán hízelgő becenevet kapott. August von der Heydte, aki az utolsó német ejtőernyős ugrást vezette 1944 decemberében, az Ardennekben vívott csatában, Göring birodalmi tábornagytól a „rózsafü-zéres ejtőemyős" becenevet kapta, mert odaadó katolikus volt. Ezeken az oldalakon nemcsak azokról a katonákról lesz szó, akik a legmagasabb stratégiai szinten értek el hadi sikereket, hanem azokról is, akik újításaikkal befolyásolták a háború vívásának módját. Az újítók egyike Student volt, akinek repülöhadteste elfoglalta Krétát, és Witzig, aki néhány emberrel elfoglalta Eben Emael belga erődöt. A stratégák egyike, von Manstein, bizonyosan a legjobb a második világháború „műfajában". Mások azért kerültek a könyvbe, mert hősies tetteik elismerést kívánnak, mint a páncélos parancsnok Wittmann, aki csaknem egyedül vezényelte a támadást egy egész brit páncélosdandár ellen, több mint húsz harci járművet pusztítva el néhány perc alatt. A másik Hyazinth von Strachwitz, akinek betörései az ellenséges területre legendásak voltak. Ha - mint ahogy fent emiitettük - a német hadsereg soraiban annyi kitűnő, kiváló képességű tiszt volt, mi volt az alapja a tizenöt ember kiválasztásának? Miért került be a páncélos Wittmann, és miért nem egy másik sikeres tankparancsnok, Barkmann? Miért Rommel, és nem Guderian? Miért választottuk a keleti fronton harcoló egyik harccsoport vezetőjét, Weidingert, és hagytuk ki Scherert, aki elszigetelve és körülvéve Cholm falut és hídját három hónapig tartotta? Először is, egy í .t'j; •i'"! iV Ví '^!Ii'; • ¦ , I ¦ ! i I , .! I- '} ' ' )( j j . 1 ¦ ' < i ' M; , 1 i , r- i! ¦ 1 'r ' 'í'.'tt' !¦' tlí li'il-- ti 1 V 1 I '^ll li í\i ¦ ,;Ü1 íöMvi