Erdélyi kötéltánc [antikvár]

A szerző a családból hozza a közélet iránti érdeklődését, elkötelezettségét: nagyapja, Tivai Nagy Imre (Csíksomlyó, 1849. május 16. Csíkszereda, 1931. június 27.) gazdasági szakember, közíró, szerkesztő, a 19. század utolsó harmadától az első világháborúig Csíkszereda egyik meghatározó személyisége volt. Édesapja dr. Nagy András (Csíkszereda, 1905. szeptember 19. Csíkszentkirály, 1982. március 2.) orvos, orvosi szakíró, közíró, népművelő volt. Így Nagy Benedek sem lóghatott ki a sorból, a családi hagyomány kötelezte: 1954-ben Csíkszeredában végezte el a középiskolát, főiskolai tanulmányait pedig a Bolyai Tudományegyetem Történelem Karán kezdte. A történelem-filológia kari diákszövetség egyik vezetőjeként 1956-ban részt vett a diáktanács programjának megfogalmazásában, amiért 1956-1961 között ötévi börtönre ítélték. Szabadulása után 1965-től 1968-ig faipari munkás, villanyszerelő, 19681970 között bányaipari technikus, majd 19701973 között muzeológus, újságíró. 1971-ben történelemtanári diplomát szerezett a BabeBolyai Tudományegyetemen. 1974-től 1990-ig tanár, ugyanakkor az Előre Hargita megyei tudósítója, majd 1990-től a Csíki Lapok szerkesztőbizottsági tagja, 1990-1996 között az RMDSZ listáján parlamenti képviselő. Később a vallásügyi államtitkárságon dolgozott tanácsosként. Nagy Benedek pályájának, s érdeklődésének és társadalmi elkötelezettségének köszönhetően az elmúlt közel 60 esztendő krónikása lett nemcsak szemtanúként, hanem a történések aktív részeseként is. Ezért érdekes, közérdeklődésre számot tartó Nagy Benedek visszaemlékezése.