Balatoni vadludak [antikvár]

Címlapon kisebb folt, alsó lapéleken apró, halvány elszíneződés.
"életünk alkonyán egyre gyakrabban találkozunk emlékeinkkel, régebbiekkel is, a jókkal és a kevésbé jókkal, bár a "kevésbé jók is közelednek a jók"-hoz. A múlt láthatóbbá válik. Akik éveken át eszünkbe se jutottak, váratlanul elénk toppannak, bizonyítván, hogy a múltunk valamelyik szakaszában hosszabb-rövidebb időre találkoztunk, netán valami össze is kapcsolt bennünket. Kitörlődött emlékeinkről is kiderülhet, hogy makacsul emlékezetesek. Bármennyire is élesen emlékszünk, mégis minden erősen összekapcsolódik az énünkkel. Soha nem terveztem, hogy valaha is megírom családi emlékeimet, vagy legalább egy részét. Biztatásban volt részem, ám igyekeztem kitérni előle. Esetenként kerültem olyan helyzetbe, amely megszólalásra késztetett, tehát megjelent néhány, többnyire rövidebb írásom, amelyben apámhoz, valamint a családunkhoz kapcsolódó emlékeimből, megjegyzéseimből közöltem néhányat. Leggyakrabban azzal az indokkal próbáltam kitérni, hogy nem éreztem magam eléggé alkalmasnak a feladatra, nem bízván abban, hogy szépen tudnám megírni mindazt, amelynek tanúja, átélője, magam is részese voltam. Nem is értettem egyet azzal, hogy írók, művészek leszármazottai elődjük halála után hamarosan megírják emlékezéseiket. Most, apám születésének századik, halálának harmincadik évfordulója után, időnként szinte kötelességemnek érzem, hogy megkíséreljem emlékeim összefoglalását. Ezúttal is csak családunk Akarattyához fűződő kapcsolatait kísérelem meg feltárni, és be is mutatni. Félő, hogy ezt is csak hiányokkal tudom teljesíteni, hiszen majdnem tíz évig Pécsett éltem a családommal, tehát nem lehettem folyamatosan közvetlen átélő."