Ady Endre regényes életrajza Nagyváradon [antikvár]

„Markovits Jolán ráhajolt Adyra, félig részegen, félig tudatosan, és forrón megcsókolta. Szűts Dezső felhördült: - Hercegnő leszel, nem költők rongya, akarom, parancsolom. Különben is reggel van, megyünk haza a szőlőbe. Markovits Jolán odahúzódott Ady mellé, s borzas fejét megrázva, szembefordult a szőke szakállas világfival: - Nem megyek. Itt maradok. Nem bánom én, ha rongy leszek is, de itt maradok. Szűts Dezső az ajtóhoz szaladt. Kivágta. Elment. Az ajtó becsapódott. [...] Nemsokára felcihelődött az egész társaság, s lement a holdas templom elé, ahol konflisok álltak. Ady felsegítette az egyikbe Markovits Jolánt, s odaszólt a kocsisnak: -A szőlőbe megyünk, Szűts úrhoz. Aztán maga is beszállt a kocsiba, és elhajtottak."- idézi Dutka Ákost a szerző, Péter I. Zoltán, akinek az Ady Erdélyben című képeskönyve, és az Ady és Léda - egy szerelem története című, a közelmúltban megjelent nagy sikerű levélregénye után ez a legújabb regényes életrajza.