Szerelem régi képes levelezőlapokon [antikvár]

Asztalfiókok, levendulaillatú komódok mélyéről évekkel ezelőtt még sűrűn kerültek elő dédanyáink, nagyanyáink szerelmes levelezőlapjai, egykori szenvedélyes érzelmek tanúi, de sokáig nem figyelt fel rájuk senki. Hol vannak már, akik e lapokat írták... Mégis, szerelemük s csalódásuk örök életű lett, az emberi kor végső határáig beszélnek róluk e lapok. Igen, álromantikusak és giccsesek eleink levelezőlapjai. De oly bizonytalan a határvonal, melyet átlépve rögtön a tiszta giccs tartományába kerülünk. Korunkban, amikor az erőszak és a mezítelen valóság vélhetően sokakat kiábrándít és elborzaszt, jólesik elmenekülni, nosztalgiázni e bűvös világba. Egy csokrot nyújtunk át Olvasóinknak régi idők emlékeiből. Nézzék végig egy letűnt kor dokumentumait. A levelezőlapok aranykora elmúlt, s véle elenyészett az a túlfinomult, olykor körülményeskedő felfogás, mely a mesterkélt, grandiózus jelentekben megnyilvánult, amikor az ujjak játékának, a tekintetnek, a leheletnyi érintésnek is szerepe volt. Hol van már az a jelrendszer, a virág-, s bélyegnyelv, vagy színek szimbolikája, a titkosírás borzongató bája, melyek jelentését mi, kései, gyakorlatias szemléletű utódok talán már nem is ismerjük. Mennyi típus, és mennyi ábrázolási forma alakult ki, mióta 1869-ben az Osztrák-Magyar Monarchiában világelsőként megjelent a postai levelezőlap, mely a gyors információáramlást lehetővé tette, íme az első lépés a modern civilizáció felé.