Visszaemlékezéseim (aláírt példány) [antikvár]

Részlet: 1895 március 24-én Nyiregyházán születtem. Apám téglagyári munkás volt /berakó/ Nyiregyházán a Barzó-féle téglagyárban. Hatan voltunk testvérek, két leány és négy fiú. Két bátyám kőmüves, egy pedig géplakatos lett. Mind szervezett munkások voltak. Szüleim, a két nővérem és a két bátyám meghaltak. Imre nevü bátyám a Tanácsköztársaság alatt a munkástanács tagjaként tevékenykedett és ezért őt a Tanácsköztársaság bukása után hathónapi börtönre itélték. Később a boldogulás utját keresve kőmüves mester lett. A remélt jobb életet igy sem találta meg és végül is szegényemberként halt meg. Az én gyermekkorom olyan volt, mint a többi, rendkivül nehéz sorban élő, téglagyárban lakó gyermeké. Nyolcan laktunk egy földes szoba-konyhás nedves, egészségtelen lakásban. A fürdőszobánk a téglagyári kubik gödrök voltak. mivel a családban hosszú éveken át csak egy kenyérkereső volt, az apánk, - nagyon sokat éheztünk és szenvedtünk. Az anyám velünk együtt szenvedett, talán jobban mint mi, mert neki nagyon fájt, ha éhezni látott bennünket. Húst csak nagyon ritkán láttunk és már az is ünnepnek számitott, hogyha néhanapján egy darab zsiroskenyeret kaptunk.