Végzetes győzelem (dedikált) [antikvár]

A szerző által dedikált.
„Sziilejmán még soha nem érezte magát ennyire elhagyatottnak, a sors kiszolgáltatottjának. A csatazaj, amely élete része volt s egy-egy sikeres ágyútűz és a nyomában érződő találatok, a katonák lelkesedése mar hidegen hagyta. Szüntelenül hazavágyott Konstantinápolyba, a palota csendjébe, családja körébe." ,Ahogy teltek a napok és Zrínyiék makacsul ellenálltak mindinkább előtört belőle az a kétség, hogy vajon tényleg szüksége volt-e erre az 1566-os hadjáratra, s leginkább Szigetvár ostromára? A keresztény világ, noha uralkodói között viszályok dúltak, előbb-utóbb egységbe tömörülnek, ha ellenük, birodalmuk ellen emeli fel valamelyikük a hangját! Pedig évtizedekkel előtte Ibrahim, a kivégeztetett nagyvezír, egykoron elkötelezett híve, testvérhúga révén, akinek a férje lett, családjának egyik utána legbefolyásosabb tagja említette neki először X. Leó pápa Bulláját, Luther Márton 41 vallási tételével kapcsolatban, miszerint 1520-ban, az ő uralkodásának első évében, átok alá vette! Jómaga hasonlót rémálmában sem tudott volna elképzelni a mindenható Allah, az ő istenük és Mohamed próféta tanaival kapcsolatban! Az akkori koronás fők tűzzel-vassal üldözték a főpapok vezényletével a keresztény tanok megújítóit, köztük Luther és Kálvin mellett Münzer Tamást. Utóbbi reformátort 1525-ben végezték ki." „Valóban I. (Nagy) Szulejmán egész életében vallásügyekben igyekezett mértéktartóan óvatos maradni. Voltak az iszlámnak olyan vallási vezetői, akiknek adott volt a hatáskörük az esedeges „hittévesztők" megreformálására!" „A padisah, ahogy egyre inkább „beszédbe elegyedett önmagával, jött i;á igazán arra, hogy neki még van, lenne sok mondani és tenni valója, de azok a fulladásos rohamai, gyomrának puffadtsága, nyomasztóan ható fejfájása szűnni nem akaróak, s ijesztően vészt jóslóak voltak számára."