Sujánszky Antal szent beszédei (dedikált példány) [antikvár]

ARRÓL, AKI E KÖNYVBEN BESZÉL. A mult század első évtizedei méltán neveztetnek nemzeti irodalmunkban a megújhodás korá"-nak. A nemzet géniusza felébredt hosszú álmából, melybe részint az idegen szellem, részint a századokon át gyakorolt erőszak narkózisa ejtette. Felébredt és kidörzsölve szeméből az álmot, felszökött, hogy megfújja a feltámadás harsonáját. Mint éltető szellő, hullámzott végig e hazán e harsonaszó. Mennyei szózatként hangzott mindenki fülében, melyet követni senki el nem mulasztott. Nemzeti történetünknek a borúban is bizonyára legdicsőbb lapjai azok, melyek ez újjáéledést ecsetelik. Százados mulasztásokat kellett titáni erőfeszítéssel pótolni politikai és társadalmi téren épp úgy, mint az irodalomban. E dicső kor szülöttjei tudatában is voltak nemes hivatásuknak. Mindenütt nagy alkotások, nagyszerű kilendülések észlelhetők. Az irók ama dicső gárdájába, mely a vallásos költészet fehér zászlaja alá sorakozott, a harmincas években egy ifjú szegődött, ki talárist viselt. Hazaszeretettel és mély vallásossággal telt szive oda vonzotta őt. Fáradságot nem ismerő szorgalommal sajátította el a theológia és a profán tudományok mindama tanait, melyeket azután ugyanolyan dicséretes kitartással az egyház és haza javára értékesitett.