Úgy szeretném... (dedikált példány) [antikvár]

úgy szeretném Megőrizni az álmot! Elrejteni a szerelmet, elásni, mint apró magot a földbe. Átszenvedni a vad telet, üvöltő orkánt, szeleket. Aztán várni, hogy előjön, mint hóvirág a fagyból, gyilkos hókupacból; kibúvik, szárba szökken, kibomlik, és illata körüllengi a lelket. Úgy szeretném! Megőrizni a szót, mely a fájó életbe ringatott és ezt súgta: enyém vagy! Megőrizni a könnycseppet, a legelsőt, ott anyám karjaiban, s a hangot, ahogy először ordítottam a világba: itt vagyok! -amint apám a nap felé emelt. Úgy szeretném! Megőrizni a hitet, mint őszi föld a magot, olyan nehéz! -ígéretét a létnek, mely tiszta, hófehér, mint a hóvirág, amely áttör havat, gyilkos jeget, s legyőzi az orkánt, a szeleket, s megőrzi az álmot, az életet! Úgy szeretném!