Turczi István legszebb versei (dedikált) [antikvár]

Címlapon a szerző dedikálásával!
Turczi István Legszebb versei. Budapest, 2006. Belvárosi Könyvkiadó. 118 + [2] p. Dedikált. Turczi István (Tata, 1957. október 17. –) József Attila-díjas, Babérkoszorú-díjas és Prima Primissima díjas magyar költő, író, műfordító, szerkesztő, egyetemi doktor, irodalomszervező, a Parnasszus költészeti folyóirat és kiadó alapító főszerkesztője. Turczi István lírája nyitott az empirikus tapasztalatokra. A külvilág tárgyait s a lélek, az indulatok belső tartalmait visszafogottan jeleníti meg, a fogható konkrétumok síkján. Alig érhető tetten, hogyan csap ki a szöveg mögöttes közegéből a mégis, a tévedhetetlenül egyéni mondandó. A mai világ minden problémája érdekli és érinti egész személyiségét. Jelen vannak költészetében a történelem eseményei is. Kifejezésmódja modern és hagyományos egyben, párhuzamos nyelvi formációk szikráztatják fel az írói szándékot. A költő férfi és apa, mesterei, pályatársai vannak s hagynak nyomot sorain. Kabdebó Lóránt írja Turcziról: "Lírájában ismétlődik és megújul a magyar vers századunkbéli sajátossága... A fiatal költő a körülötte változó-alakuló-bomló világban hova fordulhat biztonságért? A szerelemhez, a társhoz. És hogyan mondhatja el megrendülését és reményeit? A legkötöttebb hagyományos formákban. Pedig hát éppen az emberi kapcsolatok formáinak bomlásáról beszél. Mint valaha Vas István."