Tudnom kell, mert magyar vagyok! (dedikált) [antikvár]

Voltak a történelemnek olyan időszakai, amikor arra akarták kényszeríteni ezt a nemzetet, hogy megtagadja múltját, elferdítve tanulja meg történelmét és elfeledje ősei vallását. Sajnos ez igen mély nyomot hagyott emberekben, így generációk nőttek fel egy szellemi nihilben, akik így mársajnos maguk sem tudták átadni utódaiknak azt, amit egy folyamatosan fejlődő társadalomban az előző nemzedék átad a következőnek. Szilárdan hinnünk kell abban, hogy ez nem ismétlődik meg, és nemzetünk függetlensége soha többet nem fog veszélyben forogni. Bízzunk Széchenyi szavaival élve abban, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz, ezért nem a vészharangot kell kongatni, hanem összefogni, és mind a 15 millióan egy emberként, egy nemzetként cselekedni... Érezze minden magyar ember, hogy van értelme küzdeni, van értelme a hazáért áldozatot hozni, még akkor is, ha csak cseppek vagyunk a tengerben, hisz "anélkül a csepp nélkül sekélyebb volna a tenger." (részlet a szerző előszavából)