Híven önmagunkhoz [antikvár]

ELŐSZÓ Ellentmondásos korszakunk sorozatos tragédiái után folyamatosan keressük a szellemi és erkölcsi felemelkedés, a nemzeti boldogulás útját. Századunkban ugyan sohasem hiányoztak korunk önkritikus és világosan látó gondolkodói. „A mai világ nagyon is előrehaladott az abszolút erkölcsi szabályok általános tagadásában. Alig él már a jónak és rossznak tudatos megkülönböztetésében. Hajlandó az egész krízist, amelybe ez a kultúra jutott, ellenkező törekvések puszta harcának nézni "* - figyelmeztet Johan Huizinga, a holland kulturfilozófus 1935-ben. A tömegek azonban nemegyszer a hamis prófétákra hallgattak Nyugat-Európában és a kelet-közép-európai térségben is. Nemcsak a filozófiai gondolkodók hosszú sora, hanem az ismert svájci közgazdász, Wilhelm Röpke is figyelmeztetett a súlyos világgazdasági krízist követő 30-as évek elején a kor társadalmi válságát elemző híres könyvében: „ talán a legkomolyabb a családi élet hanyatlása, amely együtt jár az általános kóros fejlődéssel. Különösen jól mutatja, mennyire aláásta ez a fejlődés az egészséges emberi életet és helyes szerkezetű társadalom legalapvetőbb alapjait."** A számos más forrásból is fakadó jelzések ellenére a katasztrófák sora rázta meg földrészünket és benne a Kárpát-medence népeit. A második világháború rémtetteit követő években is megszólaltak az okokat és tanulságokat mérlegelő nagy szellemek. Kitűnik közülük századunk elfelejtett nagy filozófusának és teológusának, a német Romano Guardininek lényeglátó felismerése: „A történelem menetében bebizonyosodott, hogy az emberi szellem szabad arra, hogy jót vagy rosszat tegyen, építsen vagy pusztítson bár nem kellene megtenni (a rosszat), bár mást, helyesebbet lehetne tenni. Ugyanez történt a leglényegesebb pontokon mindenütt. A dolgok hamis útra jutottak, amint a kialakult állapotok mutatják." Korszakunk válságával kapcsolatban arra figyelmeztet, hogy a tudomány és a technika révén az ember kezébe került hatalom jóval meghaladja erkölcsi felelősségtudatát és „A legnagyobb lehetőségek, de a legnagyobb veszélyek előtt állunk."*** Nem hiányoztak korunk szellemi és erkölcsi válságát látó gondolkodók közül a magyar próféták sem, akik váteszként jelezték a várható tragédiákat és a kivezető utak lehetséges távlatait. És van távolabbi és közelmúltbeli nemzeti tapasztalatunk is ahhoz, hogy vissza- és előretekintve megbecsüljük ezt az örökséget, és beépítsük a ki- * Johan Huizinga: A holnap árnyékában - Korunk kulturális bajainak diagnózisa. Windsor Kiadó, Bp. 1996. ** Wilhelm Röpke: A harmadik út. Auróra Kiadó, Bp. 1943. *** Romano Guardini: Az újkor vége. Vigilia Kiadó, Bp. 1994. ~9~