Oxidációs titrálások n/10 nátriumhipokloritoldattal (dedikált példány) [antikvár]

Bevezetés.Áz oxidimetriás meghatározásoknál használt jódoldat pótlására számos kísérlet történt. E kísérletek során különböző oxidálószereket alkalmaztak a jodometriás eljárások helyett, a nátriumhipokloriínak mint mérőoldatnak felhasználását azonban igen sokáig késleltette az az általánosan elterjedt felfogás, hogy a nátriumhípoklorit bomlékony vegyület, s mint ilyen, mérőoldatként nem használható, mivel litere igen gyorsan változik.A aátriumhipoklcritoldatot titrálófolyadékként először Grahm} alkalmazta 1853-ban. A nátriumhipokloritoldatot bürettából ismert mennyiségű ferroszulfátoldathoz csepegtette, míg ennek kivett cseppje káliumferricianiddal ferroreakciót adott. E módszer azonban még nem sorolható a nátriumhípoklorit mérőoldattaí végzeit meghatározások közé, mivel a nátriumhipokloritoldatot nem mint mérőoldatot alkalmazta, hanem eljárása ismeretleu nátriumhipokloritoldat töménységének meghatározására szolgált.Ismert koncentrációjú nátriamhipokloritoldatnak mérőoldatként való felhasználását először K. Jellinek és W. Kres-teff^ kísérelték meg 1924-ben. Ök állapították meg, hogy nagy (810-sz