Tanársegéd voltam a földszinten (dedikált példány) [antikvár]

Hatvan éves a Szegedi Tudományegyetem, Gyógyszerkémiai Intézet Tanársegéd voltam a földszinten ELŐSZÓ Különös tükörbe nézek, vagy talán írott kaleidoszkópot olvasok? A tükör a történetírás pontosságával, a kaleidoszkóp az ábrázolás mozaikszerű sokszínűségével lep meg. A szerző egyetemi intézetének történetét kívánta bemutatni, de sokkal több lett belőle, mert soraiban a jólismert valóság parányi szeletét, egy mikrokozmoszt fedezhetünk fel. Látjuk a kívülálló számára elzárt, sokszor félreértett világot az elefántcsontvár belső életét, színeivel, történéseivel. Úgy elevenedik meg mindez, hogy azok számára, akik végigélték a korszakot, megjelenik az egész makrodimenzió is. Előttünk áll a tipikus kárpát-medencei családsors, aztán az életút és benne az utolsó fél évszázad számtalan jellegzetes vonása. Jó lenne mindet ismerni! Részem volt hasonló családsorsban, életútban, a hallgatói és egyetemi pályában, a gyógyszerészi hivatás és az intézmény átalakulásaiban, az utolsó hatvan év történéseiben. Mégis egyik meglepetésből a másikba esem. A dolgok nagy részét együtt éltük át, együtt voltunk tanúi, részt vevői és elszenvedői, mégis más-mást láttunk, másra emlékszünk, és mást felejtettünk el belőle. Számomra a leírt történet így csupa reveláció, újra felfedezés, sok-sok emlék megidézése, eddig érthetetlennek tűnt dolgok magyarázata és értelmezése. Biztos, hogy nem vagyok egyedül, mert mindazoknak, akik hozzám hasonlóan járták az utat, ebben az egyetemi miliőben, ebben a „házban", hasonló élményeket nyújt a jelen könyvecske. Stájer Géza korábbi szépirodalmi munkái, hivatásunk arculatát, gondjait és értékeit bemutató számos írása ismeretében ez senki számára nem meglepetés. Hangulatilag hasonló élményben van részem. Az Intézet történetének, a vezetők munkásságának tárgyszerűen pontos bemutatását váratlanul „informális" emlékek követik élvezetes olvasmányként, annak dokumentálására, hogy a prof és a tanársegéd, sőt a hallgató is (!) „emberből van". Alapvetően liasonlók, egyforma emberi gyengeségekkel és értékekkel. A tükörkép, a „leképezés" annyira pontos és őszinte, amennyire az megengedhető. Időnként egy szaunázás élményét vélem felfedezni: meleg-forró, lehűtés, majd ismét forróság (a szerzőre kétségtelenül nagy hatással lehettek finnországi útjai). Előszó