Vöröshajú boszorkány (dedikált példány) [antikvár]

1. FEJEZET A hangulatos budai eszpresszó ezen az álmos délutánon szinte teljesen üres volt. A fiatal pincér, nem lévén semmi dolga, unottan támaszkodott a pultnak; a kávéfőző mögött ülő nagydarab szőke nő pedig keresztrejtvényt fejtett. Látszott rajta, hogy erősen gondolkodik: elmélyülten rágta ceruzáját, és amikor odáig jutott, hogy belevéssen a papírba néhány betűt, elégedetten biccentett. Az asztalok közül mindössze kettő mellett ültek. Az egyik sarokban, a gondosan letakart zeneszerszámok mellett egy elegáns öregúr olvasta a Tőzsdei Hírlapot; olyany-nyira elmélyült a részvényárak alakulásának tanulmányozásában, hogy még az előtte árválkodó kávét is hagyta kihűlni. A másik, távoh sarokban egy jól megtermett ötvenes szőke férfi tárgyalt fiatalabb, fekete hajú, kreol bőrű társával. Valószínűleg fontos dolgokról tárgyaltak, és nem mindenben érthettek egyet, mert hol az egyik, hol a másik emelte fel kissé a hangját. - Te, Dézi, milyen nyelven vakernak ezek? - fordult a fiatal pincér társnőjéhez, aki bosszankodva tette le a ceruzát. - Nem hagynál békén? Nem látod, hogy el vagyok foglalva? Egyébként is: miért kérded? - méltatlankodott a nő. - Csak. Érdekel. Meg azt gondoltam, te talán érted. Úgy tudom, beszélsz nyelveket