Trianon (dedikált példány) [antikvár]

A LELKEK TRI ANONJA „Az ország feldarabolása, a kommunista közjáték megadták a kegyelemdöfést a roncsolt léleknek." így vall Márai Sándor az 1935-ben először megjelent Válás Budán című regényében a világtörténelem legigazságtalanabb, a második világháború kirobbanásáért is felelős trianoni békediktátumról, amely minden magyar ember lelkébe költözött, s mérgezi a hétköznapjainkat. Akkor is belülről éget bennünket, amikor közvetlenül nem gondolunk reá. A lelkek Trianonjának éltető eleme a másik halhatatlannak tűnő intellektuális gyomnövény, a kommunizmus és édestestvére, a gyökértelen baloldali liberalizmus, amely minden kereszténygyilkos, nemzetromboló eszmének táptalaja, hiszen a kommunisták 1947-től 1990-ig azt vallották, hogy a Szent Korona országa, Nagy-Magyarország csonkolása szükséges, de elkerülhetetlen rossz volt. Ám arra már csak a nemzetközi liberalizmus propagandistái vetemednek itt és most is, hogy a trianoni gyászt egyenesen hasznosnak ítéljék. Mindez arról jut eszembe, hogy száz esztendeje, 1920. június 4-én kénytelenek voltunk megtanulni egy francia épület nevét. Az 1762-1764-ig épült versailles-i Kis-Trianon-kastély megálmodói és teremtői aligha sejtették, hogy a kecses, tetszetős tucatpalotácska egykor majd egy harmadrészére csonkolt európai ország balvégzetének szimbóluma lesz. A magyarság szerteszakasztásának, szétszórattatásá-nak gyásznapja az 1920-as június negyedike, amikor újra egy lélekben keresztény nemzet bűnhődött a pogány nagyhatalmak apokaliptikus torzsalkodásaiért. Amikor is betetőződtek a hazugságok, a népsűrűségről hamisított statisztikák, a Károlyi-féle veresrózsaszín, a Kun Béla-Szamuely vérvörös hazaárulás fekete vetése beért. A francia nép, amelyet Batsányi Párizs vigyázása, Justh Zsigmond frankomániája. m lií