Szerencsés élet (dedikált példány) [antikvár]

Előszó Családom körében már évek óta foglalkoztat az a gondolat, hogy talán nem leime haszontalan eddigi létem történéseit leírni. Mivel ebben az évben, május 15-én betöltöm a 76. életévemet, nem sok idó'm van már hátra. Szerencsésnek tartom, hogy a sok vihar, megpróbáltatás ellenére megértem ezt a kort. Isten akaratából a mai napon, 2000. március 20-án feljegyzéseim alapján megkezdem átnézni és összeállítani életem történetét. Tudom, hogy a korosztályom valamennyi tagjának fordulatokban, küzdelmekben, megpróbáltatásokban - és sok esetben sikerekben is - gazdag sorsa volt. Az enyém csak egy a sok közül. És talán csak azért írom le, hátha szolgálhatok még vele tanulságokkal a ma, illetve a jövő nemzedékének! Megpróbálom a magam hátralévő világát úgy beosztani és irányítani, hogy mindennap írjak legalább egy oldalt, hátha sikerülne megfogalmazni létem eddigi múltját, amelyet „szerencsés életnek" nevezek, mivel még élek, és több-kevesebb, főleg egészségügyi gondok mellett Feleségemmel együtt megvagyunk. Házasságunk 53. évében három gyermekünk, hat unokánk és egy dédunokánk szeretetének örülhetünk. Jelenleg a legnagyobb gondunk, hogy Feleségem csípőprotézis-műtét előtt áll. Ez év április 4-ére van a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Reumatológiai Osztályára felvéve. Abban a reményben, hogy a műtét után fájdalommentes lesz az élete, bízunk hátralévő napjaink elviselésének lehetőségében. Bízom abban, hogy - ha az előrehaladott korral járó nehézségekkel harcolva és dacolva is - még több évig együtt örülhetünk családunknak. Ezen érzések előrebocsátásával kezdem meg a „Szerencsés élet" leírását, bízva továbbra is az Isten segítségében. Karcag, 2000. március 20. FUieX^