Szeparémtól délre (dedikált példány) [antikvár]

őszó 10. megjelent szépirodalmi kötetemet tartja kezében a kedves Olvasó. Némi meghatottsággal simogatom e könyv borítóját, mint az apa tizedik gyermekének buksi fejét. Egyébként a tízes gyermekáldás a középkorban nem is volt olyan ritka. Természetesen nem vagyunk a középkorban, de „gyermekeimről" a 10. megjelent kötetről mégis az érzelem és a szeretet nyelvén tudok csak néhány szót is szólni. Talán az én túlérzékeny természetem az oka annak, hogy vannak olyan írásaim, amelyek olvasásakor mindmáig elérzékenyülök. Teljesen nyilvánvaló, hogy jelen korunk lüktető és zakatoló világában írásaim esetleg vonzó „kakukktojásként" jelennek meg, de hát ezek a művek is talán még színesebbé teszik azt az irodalmi palettát, amelynek készletéből bármikor kívánsága szerint válogathat a Tisztelt Olvasó.