Szép az élet (dedikált példány) [antikvár]

VÉCSEY LEO Húszévesek A tiszta űrben, hol örök a fény, Egy fodros felhő hószín peremén, Vidániaii és sugárzó-könnyedén laebhcni alá két huszéTes legény . . Alkonyattájban, mikor kél a hold. A táj sugáros, esodaváró volt! Az egyik épp husz esztendő előtt A Piavétől, összetépve jött A másik most futott be, az imiénit, A nyomor véres üldözöttjeként . . . Medáliájuk ám egyforma volt: Hószin ruhán vérszin picinyke folt! Az uj fiú szólt: szép a viadal. Aa ifjú erő, dicső diadal . . . S a hős halott fiú felelt: Elég! A szeretet szebb És a béke szép! A gyiilöltség a földön, ha kiholt S a vérvihar — halvány ló, messzi folt! A most érkezett sóhajtott nagyot: A szeretet a földön megfagyott!