Bővebb ismertető
József Attilától tudjuk: „A líra logika - de nem tudomány". A költői bölcsesség jegyében az antológiák szerkesztésének folyamatában sokszor eszembe jutott az apollóni és dionüszoszi világ ellentéte/harmóniája, ennek a kétféle életszemléletnek örök küzdelme. Egy neves amerikai pszichológus kísérletet végzett két, egymástól elszigetelt csoport között. Az egyik közösségnek egyenes és görbe vonalakkal olyan emberi tulajdonságokat kellett rajzolniuk, mint az öröm, a boldogság, a szeretet, a nyugalom, a harmónia, a csönd. A másiknak pedig ellentétes fogalmakat, mint a félelem, a gyűlölet, a szorongás, az önzés, a szigor, a kegyetlenség stb. Egyértelműen kiderült, hogy a pozitív tulajdonságok megjelenítői döntő mértékben ívelt, hajlított, görbe vonalakat használtak, a másik csoportban a szigorú egyenesek, hegyes szögek, kemény formák jelentek meg. S amikor a kísérlet kontrolljaként kicserélték a rajzokat, a csoportok tagjai pontosan leolvasták az érzelmeket, pozitív és negatív tulajdonságokat. Kiderült tehát, hogy a logika szigora és az érzelmek melegsége különböző jelekkel, módozatokkal fejezhető ki. S ez bizonyára átültethető a művészetek világára is - vannak szigorú szerkezetek (konstruktivizmus, kubizmus) és vannak szabad szárnyalások (szürrealizmus, romantika, expresszionizmus).
Ilyen egyszerű lenne az egész? A művészet persze sokkal összetettebb, bonyolultabb, sokszínűbb és sokrétűbb. Egy antológia szerkesztése ennek az élménynek is próbája. Elbeszélések, novellák, regényrészletek, különféle formákban született versek, sokféle tematikát fölvonultató esszék összességéből lehet-e, kell-e harmóniát teremteni? A szerkesztő öröme és felismerése, hogy az antológia jórészt szerkeszti önmagát. Rend és szabadság önmaga szerkeszti a harmóniát. S ismét József Attila a mérvadó:
"A költő - ajkán csörömpöl a szó,/de ő,/ az adott világ/ varázsainak mérnöke/, tudatos jövőbe lát/ s megszerkeszti magában, mint ti/ majd kint, a harmóniát."
Tandi Lajos
szerkesztő
1976-ban született Gyulán, jelenleg is itt él. Egykori középiskolájában, az Erkel Ferenc Gimnáziumban tanít magyart és történelmet, 2006-tól a Bárka folyóirat szerkesztője.
1976-ban született Gyulán, jelenleg is itt él. Egykori középiskolájában, az Erkel Ferenc Gimnáziumban tanít magyart és történelmet, 2006-tól a Bárka folyóirat szerkesztője.
Első novelláskötete 2003-ban jelent meg, Szindbád nem haza megy címmel, a Tiszatáj Alapítvány gondozásában.
Második kötete, az Árnyas utcai szép napok ugyancsak a Tiszatájnál, a 2008-as könyvhéten látott napvilágot, s ugyanúgy elbeszéléseket-novellákat tartalmaz.
A térképnek, háttal címmel 2010-ben jelent meg kispróza-kötete, a Gyulai Hírlap Kiadó szerkesztésében.
A 2011-es könyvhétre Kis és egyéb világok című kritikakötetével jelentkezett a FISZ-nél, amely 2015-ben, ugyancsak a könyvhétre, Ki mondta, hogy jó volt című regényét is kiadta.
2015 őszén jelent meg – Farkas Zoltán, az Ektomorf zenekar énekesének közreműködésével – Outcast című életrajzi kötete, az Athenaeum gondozásában.
Novelláit angol, német, olasz, román és szerb nyelvre fordították le.