Só Pál két és fél házassága (dedikált példány) [antikvár]

Részlet: ELSŐ KÖTET I. Só Pál a tükör előtt állt, csokrot kötött nyakkendője puha selyméből. Az óramutató veszedelmesen közelitett a nyolcas felé. Reggel nyolc óra volt, sietni kellett, mert a bankban nem ismerik a tréfát: pénztárnyitás elodázatlanul pontosan félkilenckor. Hát bizony a reggelit, mint annyiszor, megint csak futtában lesz kénytelen felhörpölni. Évek teltek el, amikor utoljára nyugodtan kávézott. A borotválkozással is mennyi baj van, arca örökösen csupa karcolás, arról nem is beszélve, hogy akárhányszor megesett, lukas hirtelenében ilyen akadt a kezébe és azt rángatta fel. Egy ugyan jórészt a mosóné lelkén száradt, ördög a jó dolgába! Minek szállit haza drága pénzért rongyos fehérnemüt, dehát változtatott-e ez a tényeken?