Séta a zűrben (dedikált példány) [antikvár]

Néhány gondolat előszókéntEbben a kötetben nincsenek különleges, világmegváltásra törekvő írások. A szerző, Holdi János, talán nem is törekedett ilyen magaslatokra, hagyta, hadd csordogáljon belőle a szó, néha majd megtorpanás nélkül, kiapadhatatlanul. Ilyen elbeszélés-forma - olykor mellbe vágó nyíltságával, önmagát feltáró, nyers meghatározásaival -, a kötet címadó írása, a Séta a zűrben. Egy nap, telve emlékezéssel, kínos pillanatok, mosolyt, nosztalgiát idéző, súlyos és kevésbé súlyos felvillanó képek, de életképek.A kötetben még hat hosszabb elbeszélés, novella kapott helyet: Piriké napló ja, Három ember egy gyerek, Nyolc szál deszka, Barátom a milliomos, Reggeli találkozás és Gróf vagy kérlek címek, a többiek, azok részint tárcák és kisebb életvillanások, hol derűs, hol komor szín, rövid és roppant tömör történetek.A Néhány gondolat" megírására felkért szerény magam, jól ismeri Holdi írásait, eddig megjelent köteteit, újságírói munkásságát, de ismerem az embert benne, azt, a társaságot is szerető embert, aki mégis magányos. Az élettől és sorstól kapott pofonok, rúgások, a hol lent, hol valamivel magasabban életsors - bár tagadja - óhatatlanul, bizalmatlanságot hoz létre, és erre minden oka megvan.Mindez kiderül, a szerző eddigi írásaiból is, persze árnyaltan, visszafogottan. Nem lehet rajta csodálkozni, de azon igen, hogy Holdi, túl a hetven éven, konok akarással még ír, színesen és jól, napilapokban publikál, terveket sző, mert úgy érzi, még sok az élmény. A minduntalan visszakúszó emlékek, újra és újra kezébe kényszerítik a tollat. De a múltba süppedés mellett, benne él a ma sodrásában. Figyel, osztályoz, reménykedik, őrlődik és írja a cikkeit, könyvet ad ki, minden külső anyagi segítség nélkül, hiszen Holdi a város mostohagyereke" nincs alapítványi pénz a számára, ő a magányos farkas". Pedig sokat írt e városról! A most kiadott kötetében is, részint a várost bújja, múltjában és jelenében egyaránt.Hát, ennyit a kötetről és a szerzőről, néhány gondolat, a többit bízzuk az olvasóra, így van ez rendjén...dr. D. K.