Bővebb ismertető
VÁROSOKRÓMAI SÉTÁKMire az Örök Városba értünk, megedződtünk. Az volt az érzésünk mint bizonyára sok más Olaszországot járó utasnak hogy Velence, Firenze és Bologna után nagy lelki trauma már nem érheti az embert. Nos, be kell vallanom, hogy ért. . . Igaz, hogy kerek 96 óra hosszat tartó római sétánk során nem csodálkoztunk rá mindenre és szakadatlanul (az ember hajlamos arra, hogy akármelyik ko'pott vagy éppen málló falú házat amelyet itthon észre sem venne csak azért mert ebben és ebben a városban látható, valamiféle különleges látványosságként kezeljen) és volt, amit megmosolygtunk, volt, amire elfintorítottuk az orrunkat. Mégis Róma volt az, ha nem is a legegyöntetűbb, a legmegrendítőbb, de a legnagyobb szabású élmény. Már mennyiségileg is. Pedig, a maga kétmillió néhányszázezer lakosával Róma nem tartozik az igazán nagy metropolisok családjába. Viszont, amíg másu'tt kilométereket mehetsz érdektelen, modern vagy régi negyedekben és egyre csak keresed a Várost, nagybetűvel, mindazzal, ami érdemessé teszi a névre, addig Róma (legalább az a része, amelyet mi bejártunk) lépten-nyomon megállít, karonragad, mesél és emlékezik.Szekérnyi emlék bukkan fel, ha Rómára gondolok, mindegyikről írhatnék, de nem akarok mindegyikről írni. Csak azokról, amelyek akkor is, most is hosszasan, mindegyre továbbzengö húrokat pendítettek meg bennünk, amelyek életünk alkotórészévé lettek . Egyik kedvenc könyvem (egy nyáron, az igen jól ellátott mennyházai könyvtárban került a kezembe) Mi-chel Bútor Változások" című regénye. A regény hőse" kettős életet él, Párizsban a családjával és Rómában egy olasz asszonnyal, akit egyik üzleti útja az illető egy