Megnyerhető veszteségeink (dedikált példány) [antikvár]

Diáknaplóm (1981-1985) 1. Ma apám elvitt a kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumba, beiratkozni. Amikor beléptünk az iskola hatalmas kapuján, ünnepélyes áhítat fogott el. Telítődtem félelemmel, hirtelen tudatosult bennem, hogy itt dől el a sorsom: mi lesz belőlem. Az ódon falak közt a múlt levegője járta át a tüdőmet, éreztem, egyszer én is ilyen kesernyés szagú levegő leszek. Futni akartam, vissza az általános iskolába, vissza a múltba, hogy ne bántsanak, mert én még gyenge vagyok, erőtlen, éretlen a magamért folytatott harcra. Ám apám kézen fogott, bevitt a lenyűgöző pompájú nagyterembe, ahol elkérték a személyi igazolványomat, aláírtam egy papírt, s rám mordult egy mogorva ember, hogy mostantól a gimnázium tanulója vagyok. Aztán egy szemüveges srác lépett hozzám, s megkérdezte, akarok-e a KISZ tagja lenni. Apám azonnal rávágta: „Akar!" Valamit aláírtam, aztán sokan megveregették a vállamat. Ennyi történt. Most jöttünk haza nem rég. Mindjárt kész a borsóleves. Anyu majd mindenről kifaggat, s azt fogja mondani, örül, hogy ezt is megérte. Nekem furcsa az egész. Mintha új szívem lenne. f I i 7