Láthatatlan kesztyű (dedikált példány) [antikvár]

Befűzhetetlen élet A fény súlygyarapodása kimászik a holdtalan tükörből, agyamból, s a kénytelen falak tövén magába fordul, hogy kivárja a csillagok feljöttét, ki a hajnali zárórát s a külsőséges, jókora reggelt, mely gondolatra ébred. A zéró és az alfa főgyökere sietve visszahúzódik amerre lép, a számok felhői egykettő nekiiramodnak a papírízű egeken, szétszóródnak a hirtelen havak, hogy mentesüljenek az elfehéredő válság, a túlság vádjai alól. Kétségbeesés az este, széttárja karát, csak a nappal szája állja tűrhetetlen türelemmel szógyötrő és szavakba vágó csorbítatlanságát. Itt készülődik szelekbe metszett, rúzstalan ajkakon, homlokom mögött, s az ablakok őszinteségén túl, hűség és titoktartás ahogy kitalálja meg kipróbálja világra néző, éles magányát.