Lányok, anyák (dedikált példány) [antikvár]

A XX. század elejének felülmúlhatatlan női gondolkodója és írója, Virginia Woolf állítja híres esszéjében, a Saját szobában , hogy nemcsak a nők - mint alkotók - hiányoznak fájdalmasan az irodalomból, hanem az elmúlt évszázadokban kimaradtak olyan alapvető témák is, mint a nők közötti barátság, az anya-lánya viszony vagy a nővérek közötti kapcsolat. Azóta, a XXI. század elejére a nő írók behozták már a mennyiségi hátrányt, ma a könyvesboltokban és az irodalmi díjazottak között egyaránt, számos nagyszerű írónőt találunk. Azonban jó ideig kellett még várnunk arra, hogy az említett témákat az írónők beemeljék az irodalomba: először legégetőbben a saját identitásuk foglalkoztatta őket, helyük a férfiak uralta világban, és természetesen, a férfiakhoz fűződő kapcsolatuk. Számomra az első nagy élményt az a pár holokauszt memoár jelentette, melyeknek a szerzői - nők - a mindennapi életük apró részleteiről írtak: arról, hogyan élték túl a legszörnyűbb megpróbáltatásokat is, együtt az anyjukkal, a nővérükkel, vagy barátnőikkel, „lágertestvéreikkel".