Köznapi dallamok (dedikált példány) [antikvár]

Előszó Nem gondolom, hogy egy egészen más életpálya után helyet szorítok magamnak az irodalomban. Valójában nem is verset akartam írni, csak a dalt, a sikolyt, amit a világ bennem indukált, azoknak, akik ebben az anyagias létben ugyanúgy éreznek, mint én. Az első sorokat 1996-ban 56 évesen kezdtem és kisebb megszakításokkal azóta folytatom. A formát a tartalom követelte, ki magának, amihez a szükséges ismereteket még most sem pótoltam igazán. Abból építkezem, amit otthonról hoztam és ahhoz viszonyítok mindent, azt is, amihez nincsenek szavak, vagy hamis színben láttat a látszat. Azt akartam, hogy a gondolatok önmagukért szóljanak, minél pártosabban, annál több metaforával. Mégis meghagytam néhányat vezér-