Királyi játék (dedikált példány) [antikvár]

Arnold vagyok. A világ leghíresebb törpéje lehettem volna. Negyven éve ugyanazt álmodom. Vöröslik az égbolt széle, a verem már megásva. A számba selyemsálat tömnek. Fulladozom. Lelöknek a gödörbe. Oldalamra zuhanok, feltérdelek, másznék kifelé. Szaporodik körmöm alatt a sáros agyag. Lehetetlen kikecmeregni, újra és újra visszacsúszok a verem aljára. A magasból folyamatosan hányják rám a földet, nincs esélyem. A szüleimet nem ismertem. Borókai Poldi úgy mesélte, hogy a bánáti lelencházban nevelked tem kilenc és fél éves koromig. Ez könnyen le hetséges, bár a korai gyermekéveimből sem mire sem emlékszem. Az első szín, amit fe tudok idézni, a tó vizének szürkéskékje. Na gyon fázom, a mélybe húz a bakancs, ha fel felé nézek, fehér paplanként borul rám az ég