Kék és fekete reverendában napról napra (dedikált és aláírt példány) [antikvár]

ELŐSZÓPohly János Kanonok Úr, a Mundérban c. könyve után megjelent a Kék és fekete reverendában c. könyve.E könyvében a fiatal tábori lelkész naplóját, életeseményeit és elkötelezettségét tárta fel.E könyvben szintén önmagáról vall. Vallomása azonban nem öncélú. A gyémántmisés pap, aki életét mindig is szolgálatnak tekintette, aki papi életének kiteljesedését mindig belső örömben és megelégedettséggel élte, aki a kiemelt helyeken és a legutolsónak tartott helyeken is azt az emberi méltóság iránti megbecsülést élte, amely minden ember részére isteni adomány. Szolgált, tanúságot tett és keresett.Kereste azt a titkot, amely életének értelmet és kiteljesedést ad. Értelem csak tartalomból fakad. A tartalom pedig az igazság keresése által mélyül és kap fényt. A boldog ember eszményképe rajzolódik ki vágyainkban: hogyan lehetnék boldog és boldogabb? Keressük e boldogságot külső, magunkon kívüli dolgokban, eseményekben. technikákban. A boldogságot magunkra akarjuk akasztani, mint egy köpenyt.Az idős lelkipásztor feltárja gondolatait és elkötelezettségből fakadó szolgálatát. Elmélkedéseivel rávilágít arra, hogy a boldogság belső érték, amelyet igazgyöngy módjára fel kell fedezni és belső akaraterővel és lemondással csiszolnunk. A csiszolatlan gyémánt csupán lehetőség, de még nem igazi érték.A lemondás nem sport és teljesítmény, hanem egy nagyobb jó iránti szabadabb elkötelezettség, a tökéletesebb választása. Nem a kisebb jó elvesztésén szomorkodunk, hanem a nagyobb jó gazdagsága tölt el örömmel.Azt is mondhatom, hogy értékrendet alakítunk ki magunkban. Értékrendet, amely a nagyobb jó és a magunkról való pillanatnyi érdek és előny kedvéért feljebb tud lépni a meredek úton.Az elmélkedés mindig is az az eszköz, amely önrefiektálás, de nem önsiránkozás és a Szentlélek ajándékainak megújítása A Lélek5