Hoztam olajágat (dedikált példány) [antikvár]

I. A házam Brazüiában van a Lagoa városrészben, ahonnan fenséges a kilátás. A teraszról egyaránt rálátok a nemzeti parki erdőre, az öbölre és az óceánra, s a Cukorsüveg tetején Krisztus kitárt karjára, mintha az egész világnak tárná ki. 50 esztendeje már, hogy itt élek. Ma másfélmillió dollárt ér az otthonom. Otthon? Ott-hon? Hol is van az én otthonom? A hazám Európában van, a hunok és magorok földjén, Magyarországon. 30 esztendőt éltem ott, a Gellért-hegy oldalában, szép kilátással a Dunára, a hidakra, felettem a magasságban a Szabadság szobra állt, feltartott karjában pálma-ággal. 50 esztendő telt el, hogy elmentem, elhagytam, megszöktem, hogy mi a jó szó, nem is tudom, s már nem is izgat túlságosan. Szavak, szavak. A szívemmel magyar vagyok, az eszemmel talán brazil? Nem is tudom, hogy e majdnem hány emberöltő alatt azzá váltam-e? De most ennyi idő után itt állok a Citadellánál, a korlátra támaszkodva nézem az éjszakai Budapestet, a kivilágított várat, a robosztus szép Lánchíd