Bővebb ismertető
BEKÖSZÖNTŐAz Isten kezében legtitkosabb reményeinket is felülmúló sikerén fölbuzdulva, a kiadó úgy határozott, hogy folytatja megkezdett vállalkozását, s további antológiákban tárja föl és teszi közkincs-csé a romániai magyar líra értékeit. A terv valóra váltásának egyik állomása ez a kötet. Kilencven költó' háromszáz versét gyűjtöttük össze benne. Azokat, amelyek - közvetlenül vagy áttételes formában - a szüló'föld, az anyanyelv és a nép iránti szeretetről, felelősségtudatról, hűségről vallanak. A romániai magyar költészetnek minden jel szerint ez a leggazdagabb témaköre. Ezért a rostálás most különösen nehéz és gyötrelmes feladatot jelentett számunkra A válogatás szempontjait a menet közben kikristályosodó koncepció szabta meg. A verseket tizenegy ciklusba csoportosítottuk, arra törekedve, hogy a könyv - az Isten kezében című összeállításhoz hasonlóan - egyfajta verses regénnyé kerekedjen. A romániai magyar líra valamennyi szólama fölcsendül benne, szembeszegülve múló divatokkal, szándékaink szerint a hagyományok teljes körét fölvállaltuk.Az antológiában föltárulnak a romániai magyarság életének sorsfordulói, buktatói és távlatai, a kisebbségi lét régi gondjai és fájdalmas aktualitásai is. A szellem megtörhetetlen és legyőzhetetlen hatalmáról, az erdélyi öntudat kiapadhatatlan forrásairól, folytonos megújulásairól és megtartó erejéről tanúskodik ez a versgyűjtemény. Azzal a hittel adjuk a kedves olvasó kezébe, hogy új motívumokkal gazdagítja ön- és hely-i.i'. I, K . ii ,1., Í.I 'V1-, f
1953. augusztus 21-én született Marosvásárhelyen. Erdélyi magyar költő, politikus. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen végzett magyar–orosz szakon.
1974 és 1977 között az Echinox című háromnyelvű diáklapot szerkesztette. 1976 és 1981 között az Igazság című napilap irodalmi munkatársa volt. 1979-80-ban Sütő András javaslatára egy évig Herder-ösztöndíjas volt Bécsben. 1981 és 1982 között Tóth Károly Antallal és Ara-Kovács Attilával szerkesztette az Ellenpontok című szamizdat kiadványt, amiért a román államvédelmi hatóság (Securitate) többször is letartóztatta, bántalmazta. 1985-86-ban a kolozsvári Irodalomtörténeti és Nyelvészeti Intézet kutatója volt. 1986-89 között Genfben újságíróskodott, 1989-90-ben a Szabad Európa Rádió budapesti irodavezetője, 1989-től a Magyar Napló munkatársa lett. A romániai rendszerváltás után 1990-ben visszatelepült Kolozsvárra, ahol újságírói-szerkesztői munkája mellett politikai szerepet is vállalt: 1990-91-ben az RMDSZ főtitkára, 1991-1993 között politikai alelnöke volt. 1990-1992-ben szenátorrá választották, majd 1996-1998 között a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületének elnökségi tagja lett.Első verseskötete 1975-ben jelent meg Te mentél át a vizen? címmel. Írt több drámát, regénytöredéket, drámai költeményt. Legutóbbi könyvének (Limpopo, avagy egy strucckisasszony naplója) címszereplője, Limpopo egy strucckisasszony, akinek Szőcs Géza struccnyelven írt naplóját „embernyelvre lefordította, átdolgozta és most közzéteszi”.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
A szélnek eresztett bábu (1986), A sirálybőr cipő (1989), Passió (1999), Limpopo (2007)
Díjai
A Romániai Írószövetség debüt-díja (1976), Graves-díj (1986), Füst Milán-díj (1986), Déry Tibor-díj (1992), Bethlen Gábor-díj (1993), József Attila-díj (1993), Leopardi-díj (2011)