Együtt dobbanó szívek (dedikált példány) [antikvár]

Bevezető gondolatok Akkor még négyen voltunk. Gyermektörténetekben lubickoltunk. Aztán özvegy lettem. De ma is kezemben van a stafétabot. Folytatom a régen e\kezdett „írjunk könyvnaplót"- '!átékunkat. 73 éves vagyok. Most talán még hatványozottabban szeretnék írni a gyermekeinkről. Róluk és Nekik. A fiaimról. A fiaimnak. Az ő 42 és 39 évüket ölelem egybe. S ebben a nagy ölelésben benne van a családjuk is. De szólni szeretnék Nektek leendő olvasóimnak is, akik társaim lesztek írói kalandomban. Mesélek. írok. Miért? Azért, mert írni jó. Nagyon jó. Akár 73 évesen is. Sőt! Évtizedek fogalmazták soraimat. Az idő érlelte bennem aszúvá a gondolataimat és az érzéseimet. Nem mehetek el addig, amig nem mondtam el mindazt, amit kaptam, adtam. Azt, hogy voltam forrongó vulkán, titokzatos óceáni mélység. Nap és szél; eső és föld. Köszönetet mondok azért, hogy vannak gyermekeink. Rejtőzködőén felsejlenek bennem a fájdalmak és a félelmek is. De a főszólam a boldogságé és háláé, az imáé és a szereteté. -7-