Égig érő csend (dedikált példány) [antikvár]

Előszó Hozzám sohasem jött el a múzsa, mindig én futottam utána, és boldog voltam, ha utolértem. Ilyenkor egy mosolya más színben láttatta velem a világot. Az égig érő csend mögött hallani véltem az izzó szerelmet, az élőlényekben Isten mosolyát, az elmúlást, s a torkokra fagyott sikolyt. Közreadásukkal egyben szerettem volna megcáfolni azt a nézetet is, hogy idősebb korban, nulláról indulva már nem lehet eredményesen alkotópályát kezdeni. Most a harmadik, kiadásra tervezett utolsó könyvembe beleszerkesztettem azokat a verseket is, amik az előző kettőből kimaradtak, úgy, hogy azért az egész egységes legyen. A versek keletkezésének időpontját nem jelöltem, azonban sorrendjük alapvetően megegyezik azok írásának időrendjével. Be kell vallanom, néha azzal áltattam magam, talán költészet az, amit csinálok. De valójában