Az út vége (dedikált példány) [antikvár]

Emma a templomlépcső tetején állt, óvatosan rátámaszkodott a korlátra, és tekintetét végigfuttatta a Fő tér gesztenyefáinak roppant csillárain. Május. Akkor is ilyen május volt - sóhajtotta, és szemét lehunyta egy pillanatra -, amikor elkezdődött az élete Mert Emma mindig úgy gondolt vissza az életére, mint ami akkor kezdődött akkor, tizenhat évesen Befelé mosolygott A falu szélén széles gesztenyefasor futott neki a városba vezető országútnak. Az „Allé"! így hívták a faluban. Nekik az volt a fő út! Ott sétáltak vasárnaponként a lányok, legények Azon a napon is úgy volt. Három barátnő! Ő ment középen. Összeölelkezve, kart karba öltve Szemben is, oldalt is - mások is. Ők, hárman, énekeltek! Tiszta szép szopránja messze szállt a határban. Szeretett énekelni. A barátnői is mindig kérlelték: -Mili! Énekelj valamit! - Jó, ha ti is! - aztán már csendült is a nóta! Barátnői új cipóidén feszítettek mellette. Elmondták, milyen jó helyet fogtak ki a városban.