Az én életkönyvem (dedikált példány) [antikvár]

ELŐSZÓIdő és elhatározás, de azért valamivel több kell ahhoz, hogy egy gondolatból mondatok és sorok legyenek. A mondatokat formálva, azokat a könyv stílusához szerkesztve nemcsak a magyar nyelv szabályainak megfelelően szeretném rögzíteni, hanem illő, és senkit meg nem sértő tartalommal igyekszem megtölteni. Az érdeklődő olvasó persze majd eldönti, hogy ez mennyire sikerült, és mennyire nem.Mindenesetre, amikor egy életút kiemelkedő szakaszait élethűen, torzítás nélkül tervezzük papírra vetni, számolni kell azzal is, hogy az elmúlt évtizedek alatt az emlékek halványultak, és esetenként megszépültek, vagy akár érzelmi torzuláson estek át. Ami az emberi sérelmeket érinti, sok esetben értelmi, érzelmi realitásukból is veszítenek, és az eredetileg átélt időszakokat átírhatják.Ezen gondolatok előre bocsátásával fogtam könyvem megírásához, felvállalva az elmaradhatatlan kritikákat, a sértő reakciókat, mindazt, ami a mai generáció érthetetlenségével találkozik, s mindazt, ami az egyes, más gondolkodású emberek tudatában másképpen él és másképpen tükröződik le.Annak a kérdésnek a megítéléséről, hogy mennyire vagyok, illetve mennyire voltam a tökéletesre való törekvésben következetes, nem szeretnék előre véleményt mondani, azt szintén az érdeklődő olvasó döntse el. Miért? Mert én egy olyan falusi közösségben születtem DERECSKÉN, ahol még hajdan volt közösségi élet, és a közösségben a szavaknak, a kimondottszónak volt értéke, amely mind a mai napig számomra kötelező érvényű, és megtartandó tulajdonságom maradt.Lehet-e szebb és magasztosabb feladata az embernek annál, mint amikor ÉLETKÖNYV formájában vallomást kíván tenni? Aligha.Egy kissé félénk vidéki gyerek, aki fekete klott-gatyában a falu szélen, a mezőn, a tanyákon, a POGÁNYVÁROS-BAN nevelkedett, és az, aki itt most bemutatkozik, elindult a Kálló-patak közelségéből, és magával vitte a Kiserdő csendjét, az ízes szavakat, a jó értelembe vett konokságot" egy életre szóló munícióként. A muníció a gyerekkortól, a korai életszakasztól kezdve, mint szellemi táplálék szolgált egészen az állami-vezető tisztséget betöltő végállomásig".A pálya és az életút vége felé közeledve fel lehet tenni a kérdést: Ilyen egyszerű lenne? Igen, de csak a mesében, mert a valóság egészen más. Hogy mennyire? Az a könyvemből kiderül.A vallomások fényénél, abban kicsit megmártózva vállalom a feladatot, amikor a Derecske-indíttatású írásom közreadom azzal a szándékkal, hogy a sok vihart látott hajdútelepülés, és a ma már új világot látott gyermekei" bővítsék ismereteiket, és erős akarattal szálljanak szembe a robbanásszerű kihívásokkal! Építsék, szépítsék környezetüket, formálják jövőjüket, maguknak és utódaiknak teremtsenek élhetőbb jövőt!Jó olvasást és szép emlékezést a könyvemhez!A szerző