A dobrudzsai dervis (dedikált példány) [antikvár]

Űj verseim gyaloghadát a soha-meg-nem-elégedés mérföldköve hívta merész útra, intvén, mi van még hátra. Nem ismertek megálljt, veszélyt sem, mint egyszerű közkatonák törtek száz akadályon át, erőltetett menetelésben. Mind hös szeretett volna lenni, vonulni új harcok elé e földön, mely az emberé, hisz buzdításul sok is ennyi. S szívem parancsa szólt: előre, ha átkokkal verte a sors, s egy percre meglankadt a sor, s így kaptak mindig új erőre!