A bolondok királya (dedikált példány) [antikvár]

I.(1974)Átvettem apám hagyatékát. A repedezett, barna kézitáskát, amivel valaha a betegeiket látogatták a háziorvosok, egy madzaggal átkötött csomagot: a leveleimet, egy sétabotot azokból az időkből, amikor apa még járni tudott. A táskán monogram, dátum. Apám harmincéves volt, amikor megkezdte az orvosi gyakorlatot.Az ápoló még egy sárguló rajzot tett elém: apa a kórterem sarkában ül, előtte a rács mintája a falon. Gyakorlatlan kézzel, mégis aprólékos gonddal örökítette meg valamelyik beretvált koponyájú bolond.A táskában családi képek: napernyős dámák, bajuszos urak, barnára száradt kartonok.-Tessék ellenőrizni! - mondta az ápoló.Éppen csak belenyúltam, de a képek alattcsuklóm kemény tárgyba akadt. Amikor kiborítottam a táskát, apa sztetoszkópja koppant az asztalon. A fülhallgató bakelitszárába akadhatott bele a karom.A levelekbe is belenéztem. Én írtam volna őket? Soha nem láttam ilyen idegennek az írásomat.-Hát ez kérem minden - szólalt meg ismét az ápoló, és én a szemétkosárba löktem a másfél ki-5