1956 - Bocsánat, hogy élek [antikvár]

Előszó Seres Péter a népből jött, őstehetség a javából. Gyermekkora óta ír verseket, emellett elismert színészi készsége és hangja sem akármilyen. Énekesek utódját vélték benne felfedezni. Meg nem semmisített verseinek és gondolatainak gyűjteménye olvashatók a következő lapokon. Mintegy 132 vers és 197 gondolat. Legkorábban írt verse 1942-bői származik. Az azt követő években nem írt folyamatosan. Intenzívebb versíró korszaka a '40-es évek, majd az "50-es évek eleje. Sajnálatos, hogy '56-os meghurcoltatása után csak egy-két versben írta le élményeit. A "60-as évekből már csak néhány versét vette fel e válogatásba. A " 70-es évek versben szegénynek mondhatók. A "80-as évek közepén van egy gazdagabb periódusa. Ekkor írt versei talán a legkiérleltebbek. "Verseinek témái közül, legtöbb a tiszta szerelemmel foglalkozik, bizonyságul, hogy életének központi kérdése a szerelem. Rendkívül gazdag érzelemvilága, a szerelmi csalódások és némi sikerek között vergődik, de inkább a csalódások által kiváltott sóvárgás uralja e versek hangulatát. A másik témakör, ami egész életén át foglalkoztatja a haza szeretete, amely néha pesszimista hangulatba vált át. Látva az iQúság helyzetét, szinte könyörög a nemzet jövendője nézőpontjából olyan fontos fiatal nemzedékért. Az Istenbe vetett feltétlen hit vonul végig az egész köteten. E téren nem hasonlítható senkihez, ugyanis minden költő életében vannak szkeptikus periódusok. Nála ilyennek a nyomát sem lehet felfedezni. Ez arra utal, hogy egyszerű alföldi szülők gyermeke, akik teljesen természetesnek vették, hogy az életük az Istenben való hit nélkül elképzelhetetlen. Talán a szülői ház légkörének köszönhető, hogy papi hivatás választása is megfordult fejében. Mint tiszta, egyszerű lélek, akit nem orientált más irányban a sok tanulás és olvasás áhal nyújtott útkeresés, megmaradt a természetközeli ember magányában. Biztosan ez a lelki szituáció kölcsönzi neki, a körülöttünk levő természet és a természeti erők (napsütés, szél stb.) csodálatát, de ezt nem a panteista ember szemével nézi, hanem mint a Teremtő alkotását.