Szent István gyemekei (dedikált) [antikvár]

Az interjúalany által dedikálva az előzéklapon
Sokan azért jönnek el, mert saját maguk keresnek valamit saját magukban: saját magyarságukat és a magyarokat. Ez tiszta sor: eljönnek ezer kilométert keletre, átjönnek olyan országrészeken, ahol egy magyar szót nem hallanak, bejönnek, és íme, itten azért még beszélünk magyarul! Tudom, hogy ez nagy dolog. Akkor is, ha annyit beszélünk, amennyit. Tudom, határos a csodával, hogy még a mai nap is ennyit tudunk ilyen körülmények között, ami itt van. Az itteni ember nem így méri fel. Csak éli a napjait, a mindennapi életét, és ez így normális. Nem azzal telik az életünk, hogy reggeltől estig siránkozunk, hogy mi magyarok vagyunk, és nem hagynak bennünket élni. Nem, mert van más is. A mindennapi kenyér sokkal fontosabb mindennél. De aki eljön Magyarországról és végiggondolja, a saját értékrendjét rendbe rakja.