"Az mind semmi! Ezt hallgasd meg..." (dedikált példány) [antikvár]

Előszó Evés közben jön meg az étvágy! Az első könyvem aforizma gyűjteményére hajazva kezdem önkéntelenül a fenti közmondással, mert magam sem gondoltam volna másfél évvel ezelőtt, hogy immár a második könyvem előszavához gereblyézem össze gondolataimat. A téma ugyan más, mint a korábbi frappáns idézetek vagy magvas gondolatok tárháza, de tán a kevésbé tömör, vidám és humoros történetek is hordoznak megfontolandó tanulságokat a szórakoztatás mellett. Én legalábbis nagyon bízom benne, mert nem szerettem volna magammal vinni a hosszú játékos, majd edzői pályafutásom során akár személyesen átélt, vagy hallgatóságként az edzőim, illetve játékostársaimmal történt beszélgetésekből megismert történéseket, kalandokat. Igyekeztem a főszereplőkről képeket keresni- amennyiben még fellelhető volt - mert így tán az olvasó is jobban maga elé tudja képzelni a történeteket. Az elkövetkező oldalak, a teljes könyv az én sportos közegem főleg hangulati húrokon játszódó bemutatása. Ez a hely az, ahol igazán otthon vagyok, körön belül tartozónak érzem magam, értem a nyelvét és a minden öltözőben jelenlevő „zrikát" sem kell lefordítatnom. Segítette a megértést, hogy 10 éves koromtól igazolt focista voltam. NB-I-től a megyei bajnokságig minden szinten játszottam itthon, 12 évet légióskodtam a sógoroknál és csak 44 évesen hagytam abba az aktív játékot. Utána edzőként tán a két legnagyobb sikeremnek tartom az Integrál-DAC csapatának