Rádai Ráday Pál (dedikált példány) [antikvár]

ELŐSZÓ. Azóta, hogy Gyulai Pál felszólítására Négyesy László Ráday Pál válogatott munkáit kiadta és az addig ismert adatok alapján életrajzát összeállította,i a Ráday-irodalom sokat bővült. — A Lelki Hódolás kéziratait megtalálta Ferenczi Sári,2 mások a költő mintáiról értekeztek/ s nekem jutott osztályrészemül az a szerencsés körülmény, hogy a Ráday-család nagy irattári anyagát, mely a könyvtárral együtt 1862-ben a pesti református theologiai főiskola birtokába ment át,^ szinte még érintetlenül átkutathattam, s így a Rádayakra vonatkozólag hatalmas anyagot gyűjthettem össze. Ráday főjelentősége nem a szépirodalom terén van, hanem a diplomatia és az egyházpolitika fonja koszorújába a legszebb babérokat: ezeken a tereken, mint szónok, jeles stilista és történettudós emlékiratok, kiáltványok, békepontok szerkesztésében jó nevet szerzett magának, s a magyar nemzet államférfiai és prózaírói között előkelő helyen ragyog. Ezen kiválóságára legközelebb elkészítendő kimerítő életrajza lesz hivatva fényt deríteni. Ráday irodalmunkban kellőleg máig sincs méltatva és elemezve. Nem csak istenes énekei, a melyekre kutatóink eddigelé a legnagyobb figyelmet fordították, hanem most talált virágénekei is tanúskodnak költői kedélyéről, s ok nélkül mellőzött imádságai jeles helyet biztosítanak szerzőjüknek a magyar imádságirodalom történetében. Ráday emlékének adós a magyar irodalom és a közönség az életrajzon kívül, összes műveinek kritikai kiadásával is, mely immár megérett a megjelenésre. Jelen alkalommal Ráday Pál irodalmi munkásságáról, a maga összeségében szeretnék szólani. ' Négyesy László, Rádai Ráday Pál munkái. Olcsó Könyvtár 256. sz. Bp. 1889. - Ráday Pál »Lelki Hódolásc czímű imádságos könyvének első kézirata. EPhK. XXXIII. k. és különlenyomatban is Bp. 1909. » Sarkadi Nagy János : Régi egyházi énekeink hatása Ráday Pál költészetére. (Debr. főisk. lapok, 1910/11. évf. — Külön is.) * Pruzsinszky Pál—Hamar István: A budapesti Református Theologiai Akadémia Ráday-könyvtdrának múltja és jelene. Bp. 1913. 75 1.