Öreg jogász tövistermése (dedikált példány) [antikvár]

Sokan megírták, hogy az író számára az "Előszó" valójában utószó. Az "Előszó"-ban az író rendszerint saját személyében beszél. Úgy gondoltam, hogy a könyv során elég sokat beszéltem saját személyemben, tehát az "Előszó"-ra, mint különleges formára ma nincs szükségem. Mégis engem a könyv anyagának átolvasása késztetett "Előszó" írására. Sok eset, amiket a kötet tartalmaz, alkalmat ad arra, hogy a jámbor olvasó (hát még aki nem is jámbor!) a jogosultság látszatával engem az önhittség vádjában bűnösnek mondjon ki. Ezért a magam okozta megtévesztésért bocsánatot kérek. nem vagyok annyira öntelt, mint ahogy a könyv egyes részei terhelő vallomást tesznek ellenem. Nem magamat tartom a világ legokosabb emberének. A viccgyártásnak törvénye, hogy a vicc megszületése kedvéért a viccgyártó a gyilkosságot is vállalja, és ha a viccek első személyben szólnak - vállalnia kellett az önteltség látszatát is, ami mégis csak kisebb bűn, mint a gyilkosság. Tisztelt Olvasó, bocsásd meg bűneimet, még ha ellened is vétkeztem.