Olaszliszka [antikvár]

ELOSZO KENYES KERDESEK A Magyar Hírlap újságírójaként kaptam a megbízatást, tudósítsak az olaszliszkai lincselésként elhíresült büntetőperről. Minden egyes tárgyalási napon reggel nyolc órakor magam is megjelentem a B.-A.-Z Megyei Bíróság miskolci épületében, a bírói testülettel, a vádlottakkal, a tanúkkal, és a védőügyvédekkel egyetemben. Jómagam akkor is ott ültem ebben a tárgyalóteremben, amikor újságírói szempontból, úgymond nem volt „hírértéke" a büntetőperen elhangzottaknak. Ennek okán volt olyan alkalom, hogy a magyar sajtót egymagam képviseltem a harmadik emeleti 301-es szobában. A barbár gyilkosság, mely beírta magát a kriminológiába, társadalomtudományi szakdolgozatok témájává vált, na és persze mind a mai napig a közbeszéd visszatérő eleme, egyre megdöbbentóljb részletekkel szolgált számomra. Minél jobban megismerkedtem ezekkel a részletekkel, annál inkább gyanússá váltak bizonyos dolgok. Egy idő után egyre növekvő aggodalommal szemléltem az ügy - hogy úgy mondjam - „furcsaságait". Ebben a könyvben a büntetőper mellett, ezekről a furcsaságokról fogok írni. Mégpedig olyan részletekre kiterjedően, amilyennel ez idáig soha, sehol nem találkozhattak, mert mindezek egészen egyszerűen mostanáig nem láthattak napvilágot. 13